Vélemény - Szántó Balázs, a Noguchi ügyvezető partnere

Szántó Balázs: Hunglish?

A kifejezések hossza a szakmai nyelvnél is fontos szempont: miért írjam azt, hogy híresség, netán ismert ember, ha írhatom, hogy celeb? Másik szempontból: a kommunikációs szakma trendjei, újításai, mainstreamje, jellemzően angolszász nyelvterületről jönnek. A külföldi kollégákkal folytatott beszélgetések során univerzális tolvajnyelvként természetes az angol kifejezések használata.

Nagy svunggal. Srégen. „Komilfó”. „Lead”, mások szerint „lede”, netán „kopf”. Hirtelen váltás a hagyományos német (korábban latin, párhuzamosan francia) hatásokról angolszászra: „headline”. „Monitoring”. Nyelvében él a nemzet, de több évszázados (ezredéves?) hagyománya van a jövevényszavak elterjedésének, mindennapossá, „újmagyarrá” (sőt, tán régi is) válásának. Karinthy kisgyermekként olvasni már tudott, de azt még nem értette, hogy „Apotheke”, aztán...

A magyar nyelv alapvetően nem olyan tömör, mint mondjuk az angol: dagályosnak nevezni túlzás, terebélyesnek túl költői. Mondjuk úgy: hosszabb, netán terjengős. A legendárium szerint a nyelvújítók is megpróbálkoztak echte (sic!) magyar kifejezéseket alkotni – a kravátli (sic!) „nyaktekerészeti mellfekvenc” lett, a gőzmozdony „gőzpöfögészeti tovalöködönc”. Már ha nem (ön)ironikus túlkapásokról volt szó.

A kifejezések hossza a szakmai nyelvnél is fontos szempont: miért írjam azt, hogy híresség, netán ismert ember, ha írhatom, hogy celeb? (Spóroltam legalább három betűt, a mindent átszövő, korlátlan tárkapacitású internet korában felbecsülhetetlen érték!) Beépült a köznyelvbe is. Ki szeretné körülírni, hogy „életmód-véleményvezér”, vagy „a fogyasztókat a közösségi médián keresztül befolyásoló példakép” (jó, ez nyelvújító-karikatúra), ha írhatom, hogy „influencer”? (Pedig, ha tehetem, nem írom, messzire elkerülöm, bottal sem stb.)

Másik szempontból: a kommunikációs szakma trendjei, újításai, mainstreamje, hogy egyik szavamat másikba ne öltsem, jellemzően angolszász nyelvterületről jönnek. A külföldi kollégákkal folytatott beszélgetések során univerzális tolvajnyelvként természetes az angol kifejezések használata. Ha azt mondom egy bolgár, brit vagy kínai kollégának, hogy „influencer”, azt előbb megérti, mint ha megpróbálom körülírni, hogy „social media personality hawking products for cash” (megint: ha tehetem, nem írom, messzire elkerülöm, bottal sem stb.).

Pályaelhagyó bölcsész (magyar nyelv és irodalom szakos gimnazista), mégis inkább humán területen elhelyezkedő közgazdász vagyok, aki a főiskolát angolul végezte, így negyedik év végére (persze valójában már előbb is) egy furcsa Hunglish dialektusban beszélt a csoporttársaival. Oszt’ mégis emberek lettünk, akármennyire is nehéz volt húszévesen feldolgozni, hogy nem jutnak eszembe magyar kifejezések, ellenben angolul rögtön. Doszt.

A nyelv élő, lélegző, változó, folyamatosan alakuló közmegegyezés, társadalmi norma, az MTA is egyre többször hivatkozik egyes kifejezések beépülésére, integrálódására. „Médiák”, hogy mást ne mondjak. (Jó, hogy még nem „médiákok”!) Nehezen fogadtam el és szoktam meg például, hogy a szakmánk hivatalos helyesírása a „pr-” (kispé-kiserr-kötőjel) lett, aztán meg mégsem. „Ma már nyugodtan ejtem a PR-t ki”, hogy szegény Juhász Gyulát parafrazáljam (sic, ezerszer is!). (Egyrészt: mondom, hogy magyarszak! Másrészt: elsőre azt akartam írni, hogy „butcher”, ami amúgy beszédes kép, amennyiben „trancsíroz” [“trancher”, persze francia].)

Tanuljunk hát meg együtt élni a jövevényszavakkal! Ha pedig valaki mégis kitalál egy szellemes, találó, kompakt magyar szakkifejezést, én leszek az első, aki mellé állok, vállamra emelem, satöbbi. Már ha értesülök róla.

(A szerző a Noguchi ügyvezető partnere)